Real Madrid

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub. 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki.

32 bajnoki címével és 19 kupagyőzelmével a legeredményesebb spanyol csapat, emellett 10 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord.[6][7][8] A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (10 BL, 2 UEFA-kupa).[9]

Hazai mérkőzéseit a 80 354 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza.

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. Előbbi csapattal osztálykülönbségekre, míg utóbbival politikai ellentétre vezethető vissza a rivalizálás.

A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró.[10][11] 2000. december 23-ána FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának.[12]

A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.[13] A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag.[14]

 

 

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: A Real Madrid CF története

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje.[15] Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. Ezután még háromszor egymás után sikerült a kupát elhódítaniuk. [16] 1920-ban, XIII Alfonz király a Real (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett.[17]

1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett azAthletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött.[18] A Real első bajnoki címét az 1931–32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban.[19]

A klub elnöke 1945-ben a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett.[20][21] Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. 1955-ben aL'Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert.[22] Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között zsinórban megnyerte az első öt kiírást. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7–3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4, Di Stéfano 3 góljával.[21] Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget.[23] A Real hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2–1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt.[24] Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett kétszer (1962, 1964) döntőt is játszhatott.

A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben a Real KEK-döntőt játszhatott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2–1-re.[25] 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon.[26] Szintén Bernabéu emlékére, 1979-ben a Real Madrid megalapította a Santiago Bernabéu-trófeát, melyet minden nyáron, a szezon kezdete előtt adnak át.

A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció.[27] Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza.[28] Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.[28]

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo SanzFabio Capellot ültette a Real kispadjára. Capello után a német Jupp Heynckes érkezett a Real Madrid kispadjára. Vele 1998-ban ismét megnyerték a BL-t, ekkor a Juventust győzték le 1–0-ra.[6][29]

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének.[30] Első jelentősebb intézkedése elnökkéntLuis Figo megszerzése volt.[31] Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen 2006-ig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni.[32]

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellot szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát,Predrag Mijatovićot nevezte ki.[6] 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került.[33] A 2007–2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Ennek hatására a vezetőség úgy döntött, hogy meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008.december. 9-től a szezon végéig tart, az eredmények függvényében azonban hosszabbításra van lehetőség.[34]

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szán. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő Kakát 65 millió euróért.[35][36] Később leigazolta Cristiano Ronaldót [37][38], Raúl Albiolt [39][40] és Karim Benzemát is.[41] Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt. Egy évvel később, mivel ismét nem sikerült bajnoki címet szerezni, távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére aChelsea és az Internazionale korábbi mestere, José Mourinho érkezett.[42] Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány Raúl (Schalke) és Guti (Beşiktaş). Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint egy kupagyőzelmet ért el. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét. Visszatért madridba a három évig az RCD Espanyolt erősítő Callejón , de megszerezték a Borussia Dortmundfiatal sztárját, Nuri Şahin-t, Raphaël Varane-t, Fábio Coentrãot és a szerződése lejártával szabadon igazolhatóvá vált törököt, Hamit Altintopot.[43][44]

A klub himnusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

De las glorias deportivas, que campean por España

va el Madrid con su bandera, limpia y blanca que no empaña.

Club castizo y generoso, todo nervio y corazón,

veteranos y noveles, veteranos y noveles,

miran siempre sus laureles con respeto y emoción.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Enemigo en la contienda, cuando pierde da la mano

sin envidias ni rencores, como bueno y fiel hermano.

Los domingos por la tarde, caminando a Chamartín,

las mocitas madrileñas, las mocitas madrileñas

van alegres y risueñas porque hoy juega su Madrid

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A centenáriumi himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hala Madrid!

Hala Madrid!

Campo de estrellas

Donde crecí

Hala Madrid!

Juegas en verso

Que sepa el universo

Cómo juega en Madrid

Sale el Madrid a luchar

Sale el Madrid a ganar

Hala Madrid!

Hala Madrid!

 

A himnuszok meghallgathatók itt: Eredeti, Centenáriumi (MP3 formátum)

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF – Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. Az első változtatást akkor eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy a kezdőbetűk egy körben szerepeljenek.[45] Bár ez volt a klub címere egészen az 1920-as évek végéig, a sportklubokra vonatkozó akkori rendelkezés szerint a hivatalos mérkőzéseken olyan címert kellett használni, amiben szerepel a város jelképe.

1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe.[45][46] A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A Real azonban, mivel a rezsim támogatását élvezte, még a köztársaság ideje alatt újra használhatta a királyi szimbólumokat.[19]

A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja. Ezt követően csak kisebb változtatások történtek, 2001-ben például megvastagították az arany motívumokat a címerben, valamint a kör egy vékony, tengerkék szegélyt kapott.[20][45]

A Real Madrid eddigi címerei

• 

  A klub első címere, 1902 és 1908 között

•  
• 

  A klub címere 1908 és 1920 között

•  
• 

  A címer 1920 és 1931 között

•  
• 

  A klub címere 1931 és 1941 között

•  
• 

  A klub címere 1941 és 2001 között

•  
• 

  A klub címere 2001 óta

Mezszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak.[7][47][48] A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. Az 1940-es évek elején az akkori edző ismét változtatott a csapat mezén, a hátuljára számok kerültek, a mez elején, bal felső sarokban pedig felkerült a klub címere. 1947. november 23-án, egy Atlético Madrid elleni mérkőzésen a Real Madrid lett az első spanyol csapat, akinek játékosai számozott mezben léptek pályára.[49]

A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.[50][51] A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén.[52][53] A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemensvolt a Real Madrid legfőbb támogatója. A Real következő mezszponzora egy szezonra a BenQ elektronikai cég volt.[54] A legfőbb szponzor jelenleg a bwin.com.[55][56]

Gyártók, mezszponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszak	Gyártó	Mezszponzor [52][53]
1980–1982	Adidas	nem volt
1982–1985		Zanussi
1985–1986		Parmalat
1986–1989	Hummel
1989–1990		Reny Picot
1990–1992		Otaysa
1992–1994		Teka
1994–1998	Kelme
1998–2001	Adidas
2001–2002		Realmadrid.com
2002–2005		Siemens Mobile
2005–2006		Siemens
2006–2007		BenQ Siemens
2007–2012		bwin.com
2013–2018		Fly Emirates

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Santiago Bernabéu stadion és Alfredo di Stéfano stadion és Estadio Chamartín

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt.[57] Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt.[57] Következő stadionjuk azEstadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak.[57] A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol.[57] Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét.[18] Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A ma a Bernabéu nevét viselő stadion [21][58] 1947. december 14-én készült el.[20][59]

A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban.[60][61] Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. Az UEFA előírása, miszerint a BL-meccseket nem rendezhetik olyan stadionban, ahol állóhelyek is vannak, a stadiont 1999-ben ismét átalakították.[60] Jelenlegi formáját 2003-ban nyerte el, az akkori, közel 5000 férőhelyes bővítés után a stadionban jelenleg 80 354 fő foglalhat helyet.[62]

A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is. A Bajnokok Ligája döntőjét 2010-ben ismét itt rendezték.

Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6–1 nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával. A stadion befogadóképessége jelenleg ötezer fő, nevét a Real korábbi játékosáról, Alfredo Di Stéfanoról kapta.[63]

Statisztikák és rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: A Real Madrid CF statisztikái

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, összesen 741 mérkőzést játszott le a királyi Gárdában 1994 és 2010 között. második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között a jelenleg is aktív Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel. A klub legtöbbszörös válogatott játékosa a portugál Luís Figo, aki 127 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban (ebből 47-szer a Real Madrid játékosaként).[64]

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője a klub korábbi csapatkapitánya, Raúl, aki 1994-től 2010-ig eddig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába.[65] Második helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll.[66] A BL-ben is Raúl vezeti az összetett góllövőlistát, 64 találattal. A korábbi rekorder Di Stéfano volt 49 góllal. A spanyol játékos a bajnokságban 228 gólt szerzett, ezzel ebben az összevetésben is az első helyen áll.[67]

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A stadion jelenleg 80 354 néző befogadására alkalmas.[68] A 2007–2008-as szezonban az átlagnézőszám 76 234 volt, a legmagasabb az európai labdarúgó-bajnokságokban.[69] A klub több rekordot tart Spanyolországon belül is, többek között ők nyerték a legtöbb bajnoki címet (31), és a legtöbb egymás után megszerzett bajnoki cím (1960 és 1965, valamint 1985 és 1990 között sorozatban öt megszerzett bajnoki cím).[70] 121 győztesen megvívott otthoni mérkőzése (1957. február 17.és 1965. március 7. között) szintén rekord, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon is.[71]

A klub nyerte meg legtöbbször, összesen kilenc alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt.[72] A BL összesített góllövőlistáját 64 találattal a klub volt csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub volt játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal. A Real Madrid legdrágább vétele Gareth Bale volt, akit 2013 nyarán igazoltak 100 millió euróért a Tottenham FC-től.A klub történetének második legdrágább átigazolása Cristiano Ronaldo 90 millió euróért,a harmadik helyen Zinedine Zidane áll 75 millióért.[7][73] A klub legdrágábban eladott játékosa Robinho volt, akiért a Manchester City 2008-ban 42 millió eurót fizetett.[74]

Élvonalbeli bajnoki szereplések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 32 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát az FC Barcelona együttesét, mely 19 bajnokságot nyert meg. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az 1956-tól 1969-ig terjedő időszakra esik, ekkor 10 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a csapat.[75]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1929	2. hely	1929–30	5. hely	1930–31	6. hely	1931–32	1. hely
1932–33	1. hely	1933–34	2. hely	1934–35	2. hely	1935–36	2. hely
1939–40*	4. hely	1940–41	6. hely	1941–42	2. hely	1942–43	10. hely
1943–44	7. hely	1944–45	2. hely	1945–46	4. hely	1946–47	7. hely
1947–48	11. hely	1948–49	3. hely	1949–50	4. hely	1950–51	9. hely
1951–52	3. hely	1952–53	3. hely	1953–54	1. hely	1954–55	1. hely
1955–56	3. hely	1956–57	1. hely	1957–58	1. hely	1958–59	2. hely
1959–60	2. hely	1960–61	1. hely	1961–62	1. hely	1962–63	1. hely
1963–64	1. hely	1964–65	1. hely	1965–66	2. hely	1966–67	1. hely
1967–68	1. hely	1968–69	1. hely	1969–70	6. hely	1970–71	4. hely
1971–72	1. hely	1972–73	4. hely	1973–74	8. hely	1974–75	1. hely
1975–76	1. hely	1976–77	9. hely	1977–78	1. hely	1978–79	1. hely
1979–80	1. hely	1980–81	2. hely	1981–82	3. hely	1982–83	2. hely
1983–84	2. hely	1984–85	5. hely	1985–86	1. hely	1986–87	1. hely
1987–88	1. hely	1988–89	1. hely	1989–90	1. hely	1990–91	3. hely
1991–92	2. hely	1992–93	2. hely	1993–94	4. hely	1994–95	1. hely
1995–96	6. hely	1996–97	1. hely	1997–98	4. hely	1998–99	2. hely
1999–2000	5. hely	2000–01	1. hely	2001–02	3. hely	2002–03	1. hely
2003–04	4. hely	2004–05	2. hely	2005–06	2. hely	2006–07	1. hely
2007–08	1. hely	2008–09	2. hely	2009–10	2. hely	2010–11	2. hely
2011–12	1. hely	2012–13	2. hely	2013–14	3. hely	2014–15

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Nemzetközi szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid eddig 10 alkalommal nyerte meg a BEK-et (később Bajnokok Ligája), ami rekord. A klub játékosai közül a legtöbb gólt a jelenleg is aktív Raúl szerezte, jelenleg 64 gólnál tart. A második helyen szintén egy ex-Real-játékos (aki jelenleg a német Hamburg játékosa), a holland Ruud van Nistelrooy áll.

BEK/Bajnokok Ligája

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1955–56	1. hely	1956–57	1. hely	1957–58	1. hely	1958–59	1. hely
1959–60	1. hely	1960–61	Nyolcaddöntő	1961–62	2. hely	1962–63	Selejtező
1963–64	2. hely	1964–65	Negyeddöntő	1965–66	1. hely	1966–67	Negyeddöntő
1967–68	Elődöntő	1968–69	Nyolcaddöntő	1969–70	Nyolcaddöntő	1970–71	Nem indult
1971–72	Nem indult	1972–73	Elődöntő	1973–74	Nem indult	1974–75	Nem indult
1975–76	Elődöntő	1976–77	Nyolcaddöntő	1977–78	Nem indult	1978–79	Nyolcaddöntő
1979–80	Elődöntő	1980–81	2. hely	1981–82	Nem indult	1982–83	Nem indult
1983–84	Nem indult	1984–85	Nem indult	1985–86	Nem indult	1986–87	Elődöntő
1987–88	Elődöntő	1988–89	Elődöntő	1989–90	Nyolcaddöntő	1990–91	Negyeddöntő
1991–92	Nem indult	1992–93	Nem indult	1993–94	Nem indult	1994–95	Nem indult
1995–96	Negyeddöntő	1996–97	Nem indult	1997–98	1. hely	1998–99	Negyeddöntő
1999–2000	1. hely	2000–01	Elődöntő	2001–02	1. hely	2002–03	Elődöntő
2003–04	Negyeddöntő	2004–05	Nyolcaddöntő	2005–06	Nyolcaddöntő	2006–07	Nyolcaddöntő
2007–08	Nyolcaddöntő	2008–09	Nyolcaddöntő	2009–10	Nyolcaddöntő	2010–11	Elődöntő
2011–12	Elődöntő	2012–13	Elődöntő	2013–14	1. hely	2014–15	TBA
2015–16	TBA	2016–17	TBA	2017–18	TBA	2018–19	TBA
2019–20	TBA	2020–21	TBA	2021–22	TBA	2022–23	TBA

A Real Madrid CF összes nemzetközi kupamérkőzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szurkolók, rivalizálások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: El Clásico és El Derbi madrileño

A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van.[1] Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie. Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (peña) van.

A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás.[76] A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával. Az Ultras Surt játékosokkal történt incidensek után többször vizsgálta már az UEFA.[77][78]

El Clásico[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban.[79][80] Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott.[81][82] Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált.[83] Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul. Amikor 2009 nyarán a Barcelona bemutatta Zlatan Ibrahimovicot a Nou Campban, a katalán szurkolók megvertek egy jelenlévő Real-szurkolót, majd fölgyújtották a mezét.

El derbi madrileño[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2–1-re.[18] A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958–1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2–1-re a Real, míg a visszavágót 1–0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. A következő két évben viszont a Real kétszer is kikapott fontos meccseken az Atléticótól, 1960-ban és 1961-ben is ez a két csapat játszotta a spanyol kupa döntőjét.

1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele, a Real mellett ők voltak a legsikeresebb csapat, 1966-ban, 1970-ben, 1973-ban 1977-ben is bajnoki címet tudtak szerezni. 1965-ben az Atlético szakította meg a királyi gárda nyolc éves otthoni veretlenségi sorozatát.[84] Utolsó fontosabb mérkőzésük a 2002–2003-as szezonban volt, amikor az egymás elleni meccs a bajnoki címről döntött. A Real végül simán, 4–0-ra nyert.[85]

Játékoskeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. augusztus 5. szerint.

#   Poszt Név 1 K Iker Casillas (Csapatkapitány) 2 V Raphaël Varane 3 V Pepe 4 V Sergio Ramos (Csapatkapitány-helyettes) 5 V Fábio Coentrão 6 KP Sami Khedira 7 CS Cristiano Ronaldo 8 KP Toni Kroos 9 CS Karim Benzema 10 KP James Rodríguez 11 KP Gareth Bale 12 V Marcelo 13 K Keylor Navas

#   Poszt Név 14 KP Xabi Alonso 15 V Daniel Carvajal 17 V Álvaro Arbeloa 18 V Nacho Fernández 19 KP Luka Modrić 20 CS Jesé Rodríguez 22 KP Ángel Di María 23 KP Isco 24 KP Asier Illarramendi 25 K Diego López

kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

#   Poszt Név   KP Casemiro (Porto 2015. június 30.)

Csapatkapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zárójelben a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok találhatóak.

Játékos	A Realnál	Csapatkapitányként	Mezszám	Mérkőzések
Iker Casillas	1999-	2010-	1	593 (0)
Raúl	1994–2010	2003–2010	7	741 (323)
Fernando Hierro	1989–2003	2001–2003	4	598 (126)
Manolo Sanchís	1983–2001	1988–2001	5	710 (49)
Carlos Santillana	1971–1988	1979–1988	9	632 (352)
Amancio	1962–1976	1971–1976	7	471 (142)
Francisco Gento	1953–1971	1961–1971	11	761 (253)

Ismertebb játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfredo Di Stéfano  Fernando Redondo  Jorge Valdano  Esteban Cambiasso   Puskás Ferenc  Roberto Carlos  Flavio Conceição  Ronaldo  Robinho  Kaká  Robert Jarni  Robert Prosinečki  Davor Šuker  Iván Zamorano  Michael Laudrup  David Beckham  Steve McManaman  Michael Owen  Nicolas Anelka  Christian Karembeu

Raymond Kopa  Claude Makélélé  Zinédine Zidane  Paul Breitner  Bodo Illgner  Günter Netzer  Bernd Schuster  Fabio Cannavaro  Christian Panucci  Hugo Sánchez  Ruud van Nistelrooy  Arjen Robben  Clarence Seedorf  Wesley Sneijder  Luís Figo  Gheorghe Hagi  Predrag Mijatović  Peter Dubovský  Amancio Amaro  Cristiano Ronaldo  Carlos Secretário

Emilio Butragueño  Paco Buyo  José Antonio Camacho  Santiago Cañizares  del Bosque  Luis Enrique  Gento  Guti  Iker Casillas  Fernando Hierro  Juanito  Míchel  Fernando Morientes  Miguel Muñoz  Raúl  Míchel Salgado  Manolo Sanchís  Manuel Sanchís Martínez  Ricardo Zamora   José Santamaría

 

A klub világbajnok labdarúgói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

•  Günter Netzer (1974)
•  Paul Breitner (1974)
•  Jorge Valdano (1986)
•  Christian Karembeu (1998)
•  Zinédine Zidane (1998)
•  Roberto Carlos (2002)
•  Ronaldo (2002)
•  Kaká (2002)
•  Fabio Cannavaro (2006)
•  Iker Casillas (2010)
•  Álvaro Arbeloa (2010)
•  Sergio Ramos (2010)
•  Raúl Albiol (2010)
•  Xabi Alonso (2010)
•  Sami Khedira (2014)

A klub Európa-bajnok labdarúgói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

•  Amancio (1964)
•  Félix Ruiz (1964)
•  José Vicente Train (1964)
•  Ignacio Zoco (1964)
•  Uli Stielike (1980)
•  Nicolas Anelka (2000)
•  Zinédine Zidane (2000)
•  Claude Makélélé (2000)
•  Iker Casillas (2008, 2012)
•  Sergio Ramos (2008, 2012)
•  Rubén de la Red (2008)
•  Xabi Alonso (2008, 2012)
•  Álvaro Arbeloa (2008, 2012)
•  Raúl Albiol (2008, 2012)

Híresebb vezetőedzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: A Real Madrid CF vezetőedzőinek listája

A csapatnak megalapítása óta 41 vezetőedzője volt. Az első az angol Arthur Johnson, aki 10 évig volt a Real Madrid vezetőedzője, ezalatt ötször nyerték meg a Király-kupát. A legtovábbMiguel Muñoz volt a klub vezetőedzője, 1960 és 1974 között összesen 604 mérkőzésen ülhetett le a kispadra. A győzelmeket számolva a legsikeresebb edző Luis Carniglia volt, aki a Real edzőjeként mérkőzéseinek 69,81 százalékát megnyerte, míg a legkevésbé sikeres Jacinto Quincoces, aki „mindössze” 37,21 százalékát nyerte meg mérkőzéseinek.

Ebben a táblázatban csak azok a vezetőedzők szerepelnek, akik legalább 1 trófeát nyertek a klubbal. [86][87]

Edző	A klubnál	Trófeák								Összesen
		Hazai				Nemzetközi
		Sb	Sk	SSz	LK	BL	UK	USzK	VK
Arthur Johnson	1910–1920	0	5	0	0	0	0	0	0	5
Hertzka Lipót	1930–1932	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Robert E. Firth	1932–1934	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Francisco Bru	1934–1941	0	1	0	0	0	0	0	0	1
Jacinto Quincoces	1945–1946, 1947–1948	0	1	0	0	0	0	0	0	1
Baltasar Albéniz	1946–1947, 1950–1951	0	1	0	0	0	0	0	0	1
José Villalonga	1954–1957	2	0	0	0	2	0	0	0	4
Luis Carniglia	1957–1959, 1959	1	0	0	0	2	0	0	0	3
Miguel Muñoz	1959, 1960–1974	9	2	0	0	2	0	0	1	14
Miljan Miljanić	1974–1977	2	1	0	0	0	0	0	0	3
Vujadin Boškov	1979–1982	1	1	0	0	0	0	0	0	2
Luis Molowny	1974, 1977–1979, 1982, 1985–1986	3	3	0	1	0	2	0	0	9
Leo Beenhakker	1986–1989, 1992	3	1	1	0	0	0	0	0	5
John Toshack	1989–1990, 1999	1	0	1	0	0	0	0	1	3
Alfredo Di Stéfano	1990–1991	0	0	1	0	0	0	0	0	1
Benito Floro	1992–1994	0	1	1	0	0	0	0	0	2
Vicente del Bosque	1994, 1999–2003	2	0	1	0	2	0	1	1	7
Jorge Valdano	1994–1996	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Fabio Capello	1996–1997, 2006–2007	2	0	0	0	0	0	0	0	2
Jupp Heynckes	1997–1998	0	0	1	0	1	0	0	0	2
Guus Hiddink	1998–1999	0	0	0	0	0	0	0	1	1
Carlos Queiroz	2003–2004	0	0	1	0	0	0	0	0	1
Bernd Schuster	2007–2008	1	0	1	0	0	0	0	0	2
José Mourinho	2010–2013	1	1	1	0	0	0	0	0	3
Carlo Ancelotti	2013–	0	1	0	0	1	0	0	0	2

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubnak alapítása óta 16 elnöke volt, mind spanyol. Legtovább a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste volt a klub elnöke, aki 1943-tól 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. 2000 júliusában Alfredo Di Stéfanót a klub tiszteletbeli elnökének választották.[88]

2009. június 1. szerint[89]

Név	Tól	Ig
Julián Palacios	1900	1902 március 6.
Juan Padrós	1902 március 6.	1904 januárja
Carlos Padrós	1904 januárja	1908.
Adolfo Meléndez	1908.	1916 júliusa
Pedro Parages	1916 júliusa	1926. május 16.
Luis de Urquijo	1926. május 16.	1930.
Luis Usera	1930.	1935. május 31.
Rafael Sánchez Guerra	1935. május 31.	1936. augusztus 4.
Adolfo Meléndez	1936. augusztus 4.	1940
Antonio Santos Peralba	1940.	1943. szeptember 11.
Santiago Bernabéu Yeste	1943. szeptember 11.	1978. június 2.
Luis de Carlos	1978 szeptembere	1985. május 24.
Ramón Mendoza	1985. május 24.	1995. november 26.
Lorenzo Sanz	1995. november 26.	2000. július 16.
Florentino Pérez	2000. július 16.	2006. február 27.
Fernando Martín Álvarez	2006. február 27.	2006. április 26.
Luis Gómez-Montejano	2006. április 26.	2006. július 2.
Ramón Calderón	2006. július 2.	2009. január 16.
Vicente Boluda	2009. január 16.	2009. május 31.
Florentino Pérez	2009. június 1.	Jelenleg

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: A Real Madrid CF eredményei

Hazai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

• Spanyol bajnokság – La Liga[90]

Bajnok (32 - rekord): 1931–32, 1932–33, 1953–54, 1954–55, 1956–57, 1957–58, 1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1971–72, 1974–75, 1975–76, 1977–78, 1978–79, 1979–80, 1985–86, 1986–87, 1987–88, 1988–89, 1989–90, 1994–95, 1996–97,2000–01, 2002–03, 2006–07, 2007–08, 2011–12

Második (17): 1929, 1933–34, 1934–35, 1935–36, 1941–42, 1944–45, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1980–81, 1982–83, 1983–84, 1991–92, 1992–93, 1998–99, 2004–05, 2005–06, 2008–09, 2012–13

• Spanyol kupa – Copa del Rey[90]

Győztes (19): 1904–05, 1905–06, 1906–07, 1907–08, 1916–17, 1933–34, 1935–36, 1945–46, 1946–47, 1961–62, 1969–70, 1973–74, 1974–75,1979–80, 1981–82, 1988–89, 1992–93, 2010–11,2013–14

Döntős (20): 1902–03, 1915–16, 1917–18, 1923–24, 1928–29, 1929–30, 1932–33, 1939–40, 1942–43, 1957–58, 1959–60, 1960–61, 1967–68,1978–79, 1982–83, 1989–90, 1991–92, 2001–02, 2003–04, 2012-13

• Spanyol szuperkupa – Supercopa de España[91]

Győztes (9 -): 1988, 1989*, 1990, 1993, 1997, 2001, 2003, 2008, 2012

Döntős (4): 1982, 1995, 2007, 2011

(* Megnyerte a bajnokságot és a kupát is.)

• Spanyol ligakupa – Copa de la Liga[92]

Győztes (1): 1984–85

Döntős (1): 1982–83

Nemzetközi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

• BEK/BL[90]

Győztes (10 - rekord): 1955–56, 1956–57, 1957–58, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1997–98, 1999–2000, 2001–02, 2013–14.

Döntős (3): 1961–62, 1963–64, 1980–81

• Világkupa[90]

Győztes (3 - rekord): 1960, 1998, 2002

Döntős (2): 1966, 2000

• UEFA-kupa[90]

Győztes (2): 1984–85, 1985–86

• KEK

Döntős (2): 1970–71, 1982–83

• UEFA-szuperkupa[90]

Győztes (1): 2002

Döntős (2): 1998, 2000

Egyéni címek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

• Pichichi-trófea: 24

Manuel Olivares (16 gól, 1933), Pahiño (28 gól, 1952), Alfredo di Stéfano: (27 gól, 1954; 24 gól, 1956; 31 gól, 1957; 19 gól, 1958; 23 gól, 1959), Puskás Ferenc (26 gól, 1960; 27 gól, 1961; 26 gól, 1963; 20 gól, 1964), Amancio (14 gól, 1969; 16 gól, 1970), Juanito (17 gól, 1984), Hugo Sánchez (22 gól, 1986; 34 gól, 1987; 29 gól, 1988; 38 gól, 1990), Emilio Butragueño (19 gól, 1991), Iván Zamorano (28 gól ,1995), Raúl: (25 gól, 1999; 24 gól, 2001), Ronaldo (24 gól, 2004), Ruud Van Nistelrooy (25 gól, 2007), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011)

• Zamora-díj: 16

Ricardo Zamora (1932, 1933), José Bañón (1946), José Adelarpe Alonso (1955), José Vicente Train (1961, 1963, 1964), José Araquistain (1962), Antonio Betancort (1965, 1967),Andrés Zapico Junquera (1968), Miguel Ángel (1976), Agustín (1983), Paco Buyo (1988, 1992), Iker Casillas (2008)

• Aranylabda: 6

Alfredo di Stéfano (1957, 1959), Raymond Kopa (1958), Luís Figo (2000), Michael Owen (2001), Ronaldo (2002), Fabio Cannavaro (2006)

• FIFA Aranylabda: 1

Cristiano Ronaldo (2013)

• Az év labdarúgója: 4

Luís Figo (2001), Ronaldo (2002), Zinedine Zidane (2003), Fabio Cannavaro (2006)

• Európai aranycipő: 2

Hugo Sánchez (38 gól, 1990), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011)

• Trofeo Bravo: 3

Emilio Butragueño (1985, 1986), Iker Casillas (2000)